Mert van ami…

Mert van, ami moccanatlan és örök
Mint az égre írt gabonakörök
Miket táncva vésett fel oda a Szél,
Mikor játszva Hozzá önmagába tér
Mert van, ami moccanatlan és sosem változó
Mint a kikötőben táncoló hajó
S mint tűhegy megáll benne a Szél
Mindig mikor (önmagával táncva) Hozzá visszatér
S ha moccanatlan is, vagy meg nem nyugodó
Van, ki derekát elkapja s magával ragadó,
S összesepri a kertben mind a lehullott csillagporokat,
S aztán a konyhában majd mindent elmosogat,
S ha marad e földön lent szennyes valami,
Azt a Szél hamar fölkapja s magával viszi
Csak szállani odafönt és felhőt hajtani,
Vagy a végtelen égen végtelent játszani,
S mint akiknek itt lent már semmi dolguk nincsen,
Csak táncolnak e végtelen parkettű égen
S ha van e világon, mi moccanatlan és örök
Az nem más, mint az Égre írt Széltánc-gabonakörök.

Vélemény, hozzászólás?