Mámorrá lettél bennem

Mámorrá lettél bennem, mint a megkövült szavak,
Magamba iszlak Téged, mint áhítatomat,
S lesz ölelésed bennem kristálytiszta Fénnyé,
S leszek én Tebenned igaz lüktető Létté.
S látomás lesz minden el nem csókolt csókban,
Ölelésünkben, édes mosolyunkban.
S ha ébredni kezd bennünk a végtelen kábulat,
S hangunk után szökik majd az éber indulat,
Akkor én táncolt lejtek benned, mélyet áradót,
Vágytól lüktetőt, mélyről buzogót,
S felébresztem benned, mi ezer éve aluszik,
A Templomot,
Melynek most megkongatjuk ódon harangjait.