Kis cicók

Ma arra gondoltam, hogy édes kis cicók, tudjátok, azok a kis guruló szőrgombócok, meg arra, hogy papír pohárból száraz vörös bor, meg arra, hogy premier előtti filmvetítés, és hogy végtelen sok nevetés. Ma arra gondoltam, hogy éjszakai séta, és hogy az emberek igen nagyon kíváncsiak ma, meg arra, hogy megint bent zúg a vén poloska, mert szerinte neki is bent az otthona. Ma arra gondoltam, hogy ígéretek, hogy a padlás tele van már veletek, meg hogy farkast kiált, és hogy nincs már semmi súlya, és hogy úgy szeretek ébren lenni, mikor már mindenki az igazak álmát alussza. Ma arra gondoltam, hogy édes kis szőrmók cicók, és hogy papír pohárból vörös bor és végtelen sok nevetés. Ma arra gondoltam, hogy itt van az ősz itt van újra, és hogy milyen jó lenne most a feledés, kabátod alatt elrejtőzni az eső elől, és nem aggódni most semmi felől. Ma arra gondoltam, hogy nemet is szabad mondanom, és ha mégis rosszul, akkor csak magamat hibáztathatom! Ma arra gondoltam, hogy olyan édes a csókod, és oly finom az érintés s az ölelés, meg arra, hogy az esőben néha minden oly nehéz, és hogy finom száraz volt a vörös bor, és hogy premier előtti volt a vetítés, és hogy veled mindig sok-sok a nevetés, és hogy a kiscicáknak már nevet is adtam, és hogy innentől…és az esőben olykor…nehéz az elengedés!

A hetedik napon

Ma arra gondoltam, hogy egy újabb hét eltelt, és arra, hogy a hetedik napon a Jóisten is megpihent, és hogy de kár, hogy ilyen sötét van itt a szobában itt bent, és hogy jó lenne inkább kint lenni a napsütésben, számolni a lépteket az avarban s a fényben. Ma arra gondoltam, hogy hanyatt fekve felhőt igézni volna jó, és hogy ding-dong dilidongó, hogy de rég kacagtam s énekeltem már, és hogy pedig az is milyen nagyon jó, és hogy milyen vagány lent az a kutyafuttató, és hogy Maszat meg igazán nagyon bátor, és ha csak leülök az ágy szélére, akkor miért nem kerülnek a dolgok helyére magától? Ma arra gondoltam, hogy de jó lenne most ott kint lenni vagy odafent, hogy a hetedik napon, amikor Ő is megpihent, és hogy oly sokan vannak még mindig ezek a dobozok, és olyan kár, hogy sötét van idebent, pedig odakint süt a Nap, és a természetben lenni volna most jó, csak ülni csöndben egy padon, olvasni, vagy csak nézni ki a fejemből úgy nagyon…és nem gondolni most semmi másra, csak hogy a hetedik napon Ő is megpihent, és hogy így szeretnék most én is tenni, az Ő picinyke földi mása…itt lent!