A hetedik napon

Ma arra gondoltam, hogy egy újabb hét eltelt, és arra, hogy a hetedik napon a Jóisten is megpihent, és hogy de kár, hogy ilyen sötét van itt a szobában itt bent, és hogy jó lenne inkább kint lenni a napsütésben, számolni a lépteket az avarban s a fényben. Ma arra gondoltam, hogy hanyatt fekve felhőt igézni volna jó, és hogy ding-dong dilidongó, hogy de rég kacagtam s énekeltem már, és hogy pedig az is milyen nagyon jó, és hogy milyen vagány lent az a kutyafuttató, és hogy Maszat meg igazán nagyon bátor, és ha csak leülök az ágy szélére, akkor miért nem kerülnek a dolgok helyére magától? Ma arra gondoltam, hogy de jó lenne most ott kint lenni vagy odafent, hogy a hetedik napon, amikor Ő is megpihent, és hogy oly sokan vannak még mindig ezek a dobozok, és olyan kár, hogy sötét van idebent, pedig odakint süt a Nap, és a természetben lenni volna most jó, csak ülni csöndben egy padon, olvasni, vagy csak nézni ki a fejemből úgy nagyon…és nem gondolni most semmi másra, csak hogy a hetedik napon Ő is megpihent, és hogy így szeretnék most én is tenni, az Ő picinyke földi mása…itt lent!

Vélemény, hozzászólás?